Történet

A Debreceni Egyetem gyökerei 1538-ig, a Debreceni Református Kollégium alapításáig nyúlnak vissza. A több évszázados fejlődés alapot biztosított arra, hogy a kezdetben háromfakultásos főiskolaként működő ősi Kollégium egyetemmé fejlődjön. 1908-ban a városi közgyűlés Állandó Egyetemi Bizottságot alapított, amelynek vezetésével Kenézy Gyulát bízták meg aki később Klinikánk első igazgató professzora lett. Kenézy megfogalmazta a jelenlegi formában ismert klinikatelep tervének körvonalait: „a Nagyerdőre egy eszményi kis várost tervezünk”. A Képviselőház végül 1912. július 7-én fogadta el az egyetem alapításáról szóló törvényjavaslatot. Az építkezés 1914 tavaszán, Korb Flóris tervezése és irányítása alatt kezdődött. Az induló négyfakultásos Egyetem első nyilvános rendes tanárává Kenézy Gyula professzort nevezték ki.

A Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika épülete 1927 nyarán nyitotta meg kapuit, impozáns főépület és két pavilon várta a betegeket és a tanulni vágyó orvostanhallgatókat. Kenézy professzor súlyos betegsége miatt 1930-ban adta át Klinikánk irányítását helyettesének, Probstner Arthurnak. A hálás utókor Kenézy professzorról nevezete el az egykori Orvoskari Könyvtárat, majd a Hajdú-Bihar megyei Kórházat is. Kovács Ferenc professzor az I. világháborús katonai szolgálat, 13 hónapos külföldi tanulmányút (többek között J. W. Williams mellett) és habilitációs téziseinek védése után 1931. július 28-án vette át az igazgatói széket. Működése alatt szövettani laboratóriumot hozott létre; tanulmányaiban – sok egyéb mellett – foglalkozott a köldök és a lepény ereinek billentyűivel, az akkor 1-5 %-os anyai mortalitással bíró császármetszések statisztikai feldolgozásával, de kritikai elemzést fogalmazott meg Heckel teóriájáról, mely szerint az egyedfejlődés a fajfejlődés gyors ismétlődése. A II. világháború alatt Loessl János, illetve Ruzicska Gyula megbízottként vezette a Klinikát.

Árvay Sándort 1951-ben nevezték ki a Debreceni Tudományegyetem Szülészeti - Nőgyógyászati Klinikájának igazgató professzorává. Vezetése alatt jelentősen nőtt az ágyszám és az orvosi kar létszáma; mintegy 700 publikáció és számos könyvfejezet, tankönyv jelent meg. Hét éven át dékáni, rektorhelyettesi feladatokat is ellátott.

Lampé László 1973-tól 1995-ig volt Klinikánk igazgató professzora. Igazgatói működése alatt bővült az intézmény az új, négyszintes szárnnyal. A Klinika 1987-től „WHO Collaborating Centre” lett, majd 1992-től – Európában elsőként – kiérdemelte a „Baby-friendly Hospital” kitüntető címet. Az említetteken kívül a WHO és az ENSZ Népesedési Alap (UNFPA) együttműködésével 50 nemzetközi továbbképző tanfolyam került megrendezésre. 1995-ben adta át az igazgatói széket, de Professzor Emeritusként ma is segíti Klinikánk munkáját.

Borsos Antal professzor igazgatói tevékenysége alatt működött az intézmény 1995 és 2005 között. Ez idő alatt létesült a klinikán a nem önálló Nőgyógyászati Onkológiai Tanszék, mely alapításától Hernádi Zoltán professzor vezetésével működik, illetve a Neonatológiai Tanszék, melyet azóta is Balla György professzor vezet.

A neves elődök hagyományait folytatva, a kor újabb és újabb kihívásainak eleget téve a Klinika igazgatását 2005. július 1-től Tóth Zoltán Professzor Úr vette át. Új ambuláns részleg, komfortos gyermekágyas kórtermek, klimatizált műtő, új oktatóterem, egyágyas otthonos szülőszobák kialakításával, korszerű műszerek beszerzésével, a klinika regionális szakmai vezető szerepének a megerősítésével biztosítja a klinikán folyó betegellátó, oktató és kutató munkát.

A tradíciók folytatása és a Klinika tevékenységének és arculatának a kor igényeire szabott formálását 2013 július 1-jétől  Póka Róbert Professzor Úr vette át.

Dr. Kozma Bence

Felhasznált irodalom:

  1. A Debreceni Református Kollégium története (szerk. Barcza József)
  2. A magyar szülészet-nőgyógyászat története (Lampé László, Batár István, Szállási Árpád)
  3. A szülészet-nőgyógyászat tankönyve (szerk. Papp Zoltán)